…A minap egy hirdetési újságot böngésztem, mikor meglepő dologra bukkantam. Egyébként albérlet keresés okán bújtam a sok érdektelen felhívást és ajánlatot, így teljesen a véletlennek köszönhető, hogy rábukkantam ARRA.
Read More »
Nem hittem volna, hogy valaha újra el kell ezt játszanom. Pedig gondolhattam volna… Így jár az, aki belekontárkodik a Természet dolgaiba. Talán hagynom kellett volna az egészet, még akkor, gyermekkorom tudatlan ködében. Istenem, évszázadoknak tűnik az idő, mi azóta tovahömpölygött körülöttem!
Read More »
Tél van, súlyos pelyhekben esik a hó. Nem is tudnám megmondani, mikor esett ennyi legutóbb… hogy hány éve már. A fák fehér kesztyűcskéket húznak, a világ betakarózik, s téli álmot alszik.
Nem úgy az emberek. Körülöttem mindenki az Ünnep negédes boldogságában lubickol, s csak én érzem úgy magam, mint a szirupba ragadt légy… megfolyt ez az álszent boldogság. Hogy legyen egy nap, amikor szeretjük egymást… szánalmas. És az év többi napjával mi van, emberek? Szeretnék a képükbe ordítani, hogy hahó, ébresztő! A Karácsony már rég nem arról szól, hogy szeressük egymást! Csak a pénz ami számít, meg a fogyasztás!
Read More »
… Soha senki nem vett komolyan. Persze, amíg csak azt látták bennem, amit látni akartak, addig nem volt gond. Míg eleget tettem abbéli elvárásaiknak, hogy szép, szexis, de buta kísérőjük legyek, addig rendben ment minden. Ám amint megsejtettek valamit valódi kilétemről, rögtön nevetség tárgyává akartak tenni. Annak ellenére, hogy ez szinte soha nem sikerült nekik, hisz’ nem hiába vagyok az, ami. Az utolsó, ki gyilkol.
No nem mintha valaha is megsejthette volna bárki igaz kilétemet a maga sötét valójában…
Read More »