…A minap egy hirdetési újságot böngésztem, mikor meglepő dologra bukkantam. Egyébként albérlet keresés okán bújtam a sok érdektelen felhívást és ajánlatot, így teljesen a véletlennek köszönhető, hogy rábukkantam ARRA.
Read More »
Nem hittem volna, hogy valaha újra el kell ezt játszanom. Pedig gondolhattam volna… Így jár az, aki belekontárkodik a Természet dolgaiba. Talán hagynom kellett volna az egészet, még akkor, gyermekkorom tudatlan ködében. Istenem, évszázadoknak tűnik az idő, mi azóta tovahömpölygött körülöttem!
Read More »
Tél van, súlyos pelyhekben esik a hó. Nem is tudnám megmondani, mikor esett ennyi legutóbb… hogy hány éve már. A fák fehér kesztyűcskéket húznak, a világ betakarózik, s téli álmot alszik.
Nem úgy az emberek. Körülöttem mindenki az Ünnep negédes boldogságában lubickol, s csak én érzem úgy magam, mint a szirupba ragadt légy… megfolyt ez az álszent boldogság. Hogy legyen egy nap, amikor szeretjük egymást… szánalmas. És az év többi napjával mi van, emberek? Szeretnék a képükbe ordítani, hogy hahó, ébresztő! A Karácsony már rég nem arról szól, hogy szeressük egymást! Csak a pénz ami számít, meg a fogyasztás!
Read More »
… Soha senki nem vett komolyan. Persze, amíg csak azt látták bennem, amit látni akartak, addig nem volt gond. Míg eleget tettem abbéli elvárásaiknak, hogy szép, szexis, de buta kísérőjük legyek, addig rendben ment minden. Ám amint megsejtettek valamit valódi kilétemről, rögtön nevetség tárgyává akartak tenni. Annak ellenére, hogy ez szinte soha nem sikerült nekik, hisz’ nem hiába vagyok az, ami. Az utolsó, ki gyilkol.
No nem mintha valaha is megsejthette volna bárki igaz kilétemet a maga sötét valójában…
Read More »
Ez a novella eredetileg a Lidércfény 2009-es barbáros pályázatára íródott. De mivel kb. háromszorosa lett a terjedelme a maximumnál, meg mivel jómagam is zsűritaggá avanzsáltam… így nem került be.
Helyette megosztom Veletek!
Jó szórakozást.
Emberek! Nem akarom elhinni!
Tegnap meghalt Zsilvölgyi Csaba (Max)!
http://rpg.hu/iras/mutat.php?cid=5887
Épp az imént tudtam meg, és elmondhatatlan, mit érzek. Szerepjátékos életem kezdete nagyjából ugyanarra a napra tehető, mint mikor megismerkedtem Max munkáival. Személyesen csupán egyszer találkoztunk, még a kilencvenes évek közepén, de M.A.G.U.S nekem mindig is egyet jelentett az ő képeivel. Hiányozni fog.
Egyszerűen nem tudom elhinni.
Mit is mondhatnék… rövid gondolattöredékek, pillanatnyi hangulatok, némi humor… Kéretik nem túl komolyan venni!
Read More »
…A wahronyum-féregmotor meghajtású űrhajó csendben lebegett az űrben, orbitális pályán a ragyogó kék bolygó körül. Hosszú ideje pihent már itt, a „harmadik bolygó” közelében, megfigyeléseket végezve. A pilótának, az álcázó technika révén, nem kellett attól tartania, hogy észlelik odalentről, hisz a lakói által Földnek nevezett bolygón a technikai fejlettség még nem ért el arra a szintre, hogy erre esély mutatkozzon. Meg amúgy is túlságosan el vannak foglalva egymás kiirtásával… Háborúk, éhínség, környezetszennyezés, faji ellentétek…
Read More »
…Hideg van… éjszaka.
A lányomat várom… ki tudja már, mi óta.
Osztálykirándulás… vagy valami olyasmi.
Az utcákon senki nem jár. Magamban dúdolgatok valami ősrégi slágert, néha tán még meg is emelem a hangom, hisz senki nem hallja… A sulibusz itt fogja letenni, a benzinkúthoz közeli megálló mellett, merthogy messze lakunk az iskolájától, és ilyen későn mégiscsak jobb, ha nem kell a város túloldaláról hazabiciklizni.
Read More »